"Beköltöző" 2024.09.20.

2024 őszén került sor az első művészetterápiás vizsgacsoportomra, ahol az évkör tematikájával dolgoztunk.

A csoporttal 5 alkalom során, közel három órán át dolgoztunk együtt. A csoporton 5 női résztvevővel dolgoztunk, akik között volt egyetemista és várandós kismama is, rendszeresen és rikán alkotó is. A nyár utolsó sugaraitól, egészen az első advent gyertyáig figyeltünk, kifelé és befelé, külső és belső színekre, árnyakra, formákra, textúrákra.

A csoport témája (nyárból télbe) előzetesen sokaknak nehéznek bizonyult, vegyes vagy kifejezetten elutasító érzésekről számoltak be a hűvösödő-sötétedő időjárással kapcsolatban. Különösen is így volt ez két csoporttag esetében, akik friss gyásszal voltak jelen.

Az alkalmak során sokat dolgoztunk természeti tárgyakkal, akvarellel, porpasztellel és agyaggal, amely technikákat a csoporttagok egyöntetűen izgalmasnak találtak, könnyen kapcsolódtak - sokszor a gyerekkor érzéseit felidézve - az eszközökhöz, azok is, akik régen fogtak már a kezükben ecsetet vagy agyagot. A tagok között fokozatosan alakult ki az egyre nagyobb összhang.

A folyamat végén, a résztvevők izgalmas felismerésekkel lettek gazdagabbak. Volt, aki alkotásaiban az elengedéssel, a görcsösségével való munkát látta visszaköszönni, volt, aki ráeszmélt, hogy nehezen fogadja el saját nehéz érzéseit. Egy résztvevő az alkotások során megélt bátorságát és növekvő határozottságát emelte ki, illetve, hogy útkereső kérdései közül is többre választ kapott. Mindenki kiemelte, hogy nőtt a tudatossága az évkörre és a hozzá tartozó ünnepekre nézve és hogy az alkalmak során átélhették az alkotás felszabadító, kötelességektől és szabályoktól mentes örömét, amely szabadság foglalkozásukból és temperamentumokból fakadóan is, ritkán adatik meg számukra.

Mint kezdő csoportvezető, természetesen sok izgalommal voltam jelen, így mindenképp kihívás volt egy biztonságos és nyitott teret tartani, amiben tényleg kifejeződhet bármilyen érzés, bármilyen gondolat. A tagok érzéseire, gondolataira való teljes értékű reflektálás, a bizalom kialakulása, az egyensúlyok tartása mellett, figyelnem kellett a prózaibb feladatokra is (struktúra tartása, idő, eszközök biztosítása) amelyekben értelemszerűen nem volt nagy rutinom. Az alkalmak menetét, ritmusát mondhatni a csoporttagokkal közösen alakítottuk ki. :) 

Nagy élmény volt látni, ahogyan színek, minták visszatérő elemmé válnak és egyre elmélyültebb alkotói folyamatok és alkotások születnek, ahogyan egymással és a természettel is összehangolódtunk. Nagyon izgalmas lett volna látni, hogyan nyílnak még jobban az alkotásokon keresztül a résztvevők, ha tovább is együtt dolgozhattunk volna, mint öt alkalom. Bízom benne, hogy saját életükben - akár tudattalanul is - de kibontakoztak az elvitt dolgok.